Az a bizonyos "Nigella csirkéje"

Még Palócprovence oldalán találkoztam először "Nigella csirkéjével". Nagyon-nagggyyon guszta volt és úgy gondoltam, hogy hát a kipróbálására biztosan sort kerítek hamarosan.

Nem sokkal később vendégek jöttek hozzánk, s mivel szerintem a csirkét a legtöbben szeretik, előkapartam valahonnan a receptet és megcsináltam. A várt siker nem maradt el, mindenki odáig volt érte, Palócprovence szerint: "Hidegen is pazar!", de sajnos nálunk ezt nem érhette meg.... Tegnap ismét megcsináltam, mivel nem volt otthon túl sok hús, ezért csak egy kis adag készült.

Hozzávalók:

• 1 egész csirke feldarabolva vagy csak felső- és alsócombok (én ez utóbbit választottam, lévén, hogy a szárnyát sokan nem szeretik)
• 1 fej fokhagyma
• 1 marék kakukkfű
• 1 citrom (Palócprovence receptjében 2 szerepel, de én sokaltam, lehet, hogy nem kellett volna)
• olivaolaj
• 1,5 dl fehérbor
• só, bors

Az egész étel előkészítése tényleg csak néhány percet vesz igénybe, amit szerintem nem sokan bánnak... A húst sózom, borsozom, rádobálom a gerezdekre szedett (jó dundi) fokhagymákat és a nyolcfelé vágott citromdarabokat. Leöntöm az olajjal, rádobálom a letépkedett kakukkfűlevélkék nagyobb részét, jól összeforgatom az egészet, bőrös felével felfordítom a husit és rászórom a maradék kakukkfüvet is. Ráöntöm a bort és 160 fokon lefedve 2 órát sütöm, majd 200 fokon fedetlenül további fél órát. Én görögsalátát és tepsis krumplit csináltam mellé (a husi miatt úgyis ment a sütő).

Nagyon-nagyon jól illettek egymáshoz!

Az én tésztasalátám...

Hmmmm.... szerintem a tésztasalátát nincs olyan ember, aki ne szeretné. Az interneten már rengeteg féle tésztasaláta receptet lehet találni, egyiket-másikat már ki is próbáltam, de mégcsak megközelíteni sem tudta egyik sem EZT!!! - amit egyébként még régen egy Nők Lapja konyhája számban találtam, azóta a recept is változott némileg, én a saját változatomat írom le. A saláta isteni finom, NAGYON-NAGYON...!

Hozzávalók:

• 40 dkg tészta (én csavartcső tésztából szeretem)
• 1 közepes lilahagyma
• 1 fej tölgylevél saláta, ennek hiányában jégsaláta
• 15 dkg trappista sajt
• 40dkg koktélparadicsom
• 10 dkg olajbogyó
• 4 db főtt tojás

Sima majonézes öntet (eredetileg nagyon kevés tejföl kell bele, de nekem úgy túl majonézes):

• fél nagyobb tubusos majonéz
• 1 kis pohár tejföl
• 1 nagy csokor metélőhagyma
• 1 ek. mustár
• pirospaprika, só, bors

A tésztát megfőzöm a zacskón található leírásnak megfelelően. Amíg a tészta fő, a salátát összetépkedem apróbb darabokra, a sajtot felkockázom, a nagyobb koktélparadicsomokat negyedelem, a kicsiket felezem, a lilahagymát is felaprítom és a metélőhagymát is apróra összevágom. Olajbogyóból én - ó, mily szörnyűség...- a magozottat szoktam venni!!! Tudom, hogy a magozatlan 10x finomabb, mégis a lustaság kifog rajtam... így azt csak le kell csöpögtetnem.
Az öntethez összekeverem a majonézt és a tejfölt, sózom, borsozom, megszórom pirospaprikával, hogy rózsaszínes színe legyen és hozzákeverem a metélőhagymát (egy keveset félreteszek, hogy megszórjam vele a tetejét) . Miután a tészta kicsit kihűlt, hozzákeverem az öntetet, a salátát, paradicsomot, sajtot, apróra vágott lilahagymát és az olajbogyót. Megszórom a maradék metélőhagymával. A tojásokat cikkekre vágva csak a tálalásnál rakom rá.

A tejespite

Még valamikor tavaly találkoztam először a "Clafoutis" receptjével. Magyarul csak tejespite és nekem is sokkal szimpatikusabb ez a név. A recept, amit hétvégén megcsináltam ízbolyótól származik, akit érdekel itt - http://izbolygo.extra.hu/?p=418 - megtalálhatja.

Na az én fotóm elég silány lett és valószínűleg ez alapján én sem kívánnám meg ezt a sütit, de ő valami szupeeer képeket csinált a sütiről.

Amúgy nagyon féltem, amikor sütöttem: mert csak nőtt-nőtt felfelé (főleg a közepe :)), és "a képen valahogy nem így nézett ki..." gondolatok villantak át a fejemben, valamint erős kétségek gyötörtek az eredményt illetően... DE!!! amikor kivettem szépen összeesett és az enyém is olyan csodás volt, mint ízbolgó képein.

Egyébként nagyon különös egy süti ez... Már ízbolygó oldalán is olvastam egy kommenteben, hogy melegen nem az igazi... Hááát ezt maximálisan alátámaszthatom, mivel amikor megkóstoltam, elég fura volt. Férfi is megkérdezte, hogy "Biztos, hogy ez nem nyers?" és hogy "Tuti, hogy ilyennek kell lennie?". Azután megtörténik a csoda... kihűl... megeszel egy szeletet... azután még egyet... és hipp-hopp: rövid időn belül eltűnik az egész...

Igazi - Mami féle - túrós tészta

Már egy ideje készülük rá, hogy csinálni kellene túrós tésztát - de nem ám száraztésztából, hanem olyan igazit, amit Mamám is csinált mindig, amikor még kicsi voltam és ő vigyázott ránk óvoda és iskola után. Később Anyutól is sokszor kértem - egyébként könnyű dolga volt; én eléltem volna csak túrós tésztán, krumplis pogácsán és paprikás krumplin is.

Régen csináltam már és nagyon imádom. Mivel én nem eszem húst, csak Férfi kedvéért pirítottam hozzá - jóóóó sok - szalonnát. Valószínűleg tényleg úgy az igazi - nem tudom, sosem próbáltam.

Hozzávalók a tésztához (2 személyre):

• 60 dkg liszt
• 2 közepes tojás
• 1 csapott ek. só
• annyi langyos víz, amennyit felvesz, kb. 1,5 dl

Többi hozzávaló:

• 1/2 kg túró
• 1 pohár tejföl
• szalonna ízlés szerint

A liszthez hozzáadom a sót, összekeverem, majd a tojásokat is. Kicsit összezutyulom, s lassan elkezdem adagolni a vizet, annyit, amennyit felvesz, hogy viszonylag kemény tésztát kapjak. Miután kész, kinyújtom olyan vékonyra, amennyire csak tudom (nálam ez kb. 3-4 mm-es vastagságot jelent nagy-nagy küzdelmek árán...). Majd kb. 5 cm-es csíkokat vágok, amelyeket egymásra teszek és ezután szépen felszeletelem jó vékonyra (ahogyan még Mamitól láttam).

Sós vízban kifőzöm a tésztát, mialatt a szalonnát felkockázom és kisütöm. A kifőtt tésztához hozzáadom a túrót és a tejfölt és már habzsolom is...Férfinak rászórom a kisült szalonnát és mostmár ő is ehet :).

A nagy első bejegyzés

Most sajnálom csak, hogy nem csináltam azokról az ételekről fotókat, amelyek valóban..., igazán..., ténylegesen tökéletesre sikerültek.... most olyan jó lenne ezeket felhasználni! Na de sebaj, ezentúl bőszen "kattintgatok" - csak le ne törjön ez a lelkesedés...

Még soha nem csináltam ilyet, szóval az idő előrehaladtával remélem, hogy a blogom fejlődni fog.
Egyébként egy kis faluból származom Békés megyéből, de a sors úgy hozta, hogy ma már Debrecenben élek. Eszméletlen, hogy mennyire tud hiányozni, hogy kimehessek az udvarra, vagy a kertbe... Pár hete csináltam is néhány nagyon jó fotót a virágzó almafánkról (tudom, tudom, nem túl szerencsés egy virágzó fát betenni egy remélhetőleg leendő gasztroblog első bejegyzésébe, de hát még csak ez van a puttonyomban...).

Szóvak az almafák...