A fekete kála 2.

Mint már írtam, március 8.-án elültettem egy fekete kála gumót azt gondolván, hogy majd anyának adom (szorgalmasan nevelgettem, locsolgattam és kértem szépen, hogy növögessen - hát nem igazán akart, talán nem kértem elég szépen... ;). Lévén, hogy még másfél hónap múlva sem látszott semmi, kicsit megkapartam a földet és nem sokkal alatta már felfedeztem a hajtásokat. Mivel már nagyon közel volt az alkalom, anyának mást kellett kitalálnom, illetve odaadtam neki ezt a cserép földet is, mely a mélyén az én kis kálahajtásaimat rejtette. Szóval hétvégén már így néztek ki, 5 hajtás már szépen tör az ég felé és még másik három is látszik (bár igen-igen csöppek még). Már alig várom, hogy virágozzon!